Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Laco Novomeský két verse

2015.10.03

  Laco Novomeský:

 

Čierna a biela                                          Fekete-fehér

 

Tunely dlhé pod Karpatmi                           Kárpátok derekán alagút alagútra

každý vlak čerňou ovenčí,                           lomha vonat koszorúzza a vad hegyeket,

podobnou nociam neprespaným               így feketéllik az ég álomtalan éjen

ďaleko – niekde v Bubenči.                         messze , a távoli Prága felett.    

 

Na smútok jaskov pod Karpatmi               Kárpátok derekán a sötét alagútra

snehová pláň sa rozcerí,                               hósíkok  patyolat ragyogása nevet,

jak čiernej noci posmieva sa                       kérdez az éj feketén, és az ágyon                    

lesk ženy v bielej posteli.                              asszony test hófénye a szép felelet.      

 

Hadí sa dráha jaskmi objímaná               Siklik a pálya a szűz havon át,

po pláni snehom zaviatej.                           fényes, hóborította hegyeknek

Čerň jasku v snehu horám dala                 adta kopár alagútja sötétjét

a mne noc – s bielou ženou v nej.              s nékem az éjben a hószín asszonyi testet

                                                                                                          Székely Magda fordítása

 

 

 

 

Prechádzka                                          Séta

 

Parlament vrabcov v stromoch zasadá,        Ülésezik a fákon a veréb-parlament,

ach, to je rečírečírečí                                          ó, mennyi csivi-csivi-csevegés

a kozy slabikujú večné mé a mé                     egy lehullott levélért,

pre spadlý list.                                                       s a kecskék egyre a mek-mek-et szótagolják.

 

Za klobúkom mi babie leto veje,                      Kalapom ökörnyálat lenget, 

vetrík sa so mnou ihrá na koníčka,                 s lovacskát játszik velem a szél,

hí a hó,                                                                   gyí, te!

po jeho drôtoch leto zdeľuje mi,                       s a szelek drótjain adja hírül a nyár,    

že ide,                                                                     hogy elhagy, 

už ide,                                                                     már elhagy,              

už je preč.                                                              már rmessze jár.

 

Corgoni na strnisku pália vňať a pýr               Suhancok száraz gizgazt égetnek a tarlón,   

a nad plameňom nočná košeľa,                       s a lángok fölött hálóing lebeg,   

tá dlhá, cnostná, modrá košeľa,                        az a hosszú , kék, erényes ing lebeg,

ohňu sa stráca, kraju, pohľadu.                        majd  eltünik a táj , a tűz, s a tekintet elől.

 

Pod stĺpom dymu prosím túto báseň,              A füstoszlop alól fohászkodom e vershez:

aby mi skryla tento obraz                                  takarja el ezt a képet

i túto náladu.                                                         s ezt a hangulatot.

                                                                                                  Garai Gábor fodításass     

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.