Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beköszöntő

2016.08.29

A Hurma természet – munka – társadalom című honlap igényes létrehozásához

anna_hurmaval.jpgFormálisan már létezik, naponta ketten-hárman meg is nézik, de alig van még rajta anyag, ezért ezt a tényt olyan megelőlegezett bizalomnak foghatjuk fel, amit munkatársaim és én más honlapokon és elsősorban az átmenetileg szünetelő Világszabadságon publikált cikkünkért kaptunk.


A bizalmat köszönjük szépen, igyekezni fogunk megérdemelni. Mint korábban, olvasóinkat örömmel fogadjuk munkatársunkként is. Számtalan megoldatlan probléma van Hazánkban és a világon, amit közös gondolkodással, baráti vitákkal kellene és kell megoldani. Meggyőződésünk, hogy az emberiség problémáit meg lehet oldani és meg kell oldani, ha nem akarunk elpusztulni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mai szabadversenynek titulált piacgazdaság keretei között meg lehet oldani az összes fontos kérdést.

Szemléletünk alapvetően ma is kritikai jellegű, de most az események jelenlegi szakaszában pozitív javaslatainkat akarjuk hangsúlyozni. Számunkra honlapunk neve, a hurma, metafora a hazai klímamelegedés problémáinak egyik megoldási lehetőségét bizonyítja. Honlapunk alcíme: természet – munka – társadalom, az a legfontosabb három fogalmi kategória, amelyekben helyzetünket meg kell érteni, tevékenységünket meg kell tervezni és utána cselekedni kell úgy, hogy minél nagyobb mértékben lehessünk saját sorsunk kovácsai.

Olyan társadalmat kell a mai helyett teremteni, ahol az ember egyre kevésbé lehet a természeti változások függvénye és az egyes ember, a társadalom egyes tagjai ne lehessenek más emberek kezében puszta eszközök.

A mai társadalom nem ilyen, de az emberiség technikai fejlettségének a színvonala lehetővé teszi, hogy a társadalom tagjainak ne kelljen kényszerhelyzetek nyomása alatt élniük, hogy átmenjünk a szükségszerűség világából a szabadság világába, másrészt pedig a társadalom egészének összehangolt tevékenysége szabad emberek szabad társulása legyen.

Életem véletlen helyzetei viszonylag szerencsésen alakultak: olyankor születtem, amikor még nem voltam alkalmas arra, hogy a II. világháború poklában ágyútöltelék legyek, a háború utáni néhány nehéz év után pedig nemcsak én, hanem az egész nép viszonylag nyugodt, konszolidált körülmények között élt és élhetett. Közben saját Hazámon kívül még másik három országban éltem és dolgoztam több esztendőt.

Eredetileg kertész akartam lenni, nem részletezem, hogy miért változtattam meg a döntésemet, csak azt jegyzem meg utólag, hogy később anyagilag akkor jártam volna jobban, ha kitartok eredeti döntésem mellett. Nekem és iskolatársaimnak 1955-ben kellett dönteni. Akkor pedig a mezőgazdasági szakmának nem volt sem erkölcsi, sem megfelelő anyagi megbecsülése. A különböző belpolitikai viták miatt azt sem tudtuk, hogy milyen állásra számíthatunk a főiskola elvégzése után. Kertészeti szakon csak főiskolai diplomát lehetett szerezni. Sokkal biztosabb perspektívát adott a középiskolai tanári szakma.

A nyelvtanulást mindig szerettem, ezért jelentkeztem magyar-angol szakra, a bölcsészettudományi karra. Itt világosan láttam, hogy mit kell csinálnom az első egyetemi órától a nyugdíjazásomig. A középiskolai tanárok viszonylag szerényebb anyagi megbecsülése nem izgatott. Nem voltam anyagias. Tanáraim sorsán láttam, hogy tisztességesen meg lehet élni belőle, egyéb nem érdekelt. A nyelvtudományt még a gimnázium első osztályában megszerettem, éppúgy, mint a biológiát. Volt néhány kitűnő középiskolai tanárom.

Amikor az egyetem elvégzése után azonnal egyetemre kerültem és a sorsom úgy alakult, hogy nyelvet és irodalmat párhuzamosan kellett tanítani, hamarosan pályám felfelé ívelt és külföldre hívtak meg tanítani, vagy hosszabb tanulmányi utat kaptam. A kertészet, a kertészkedés, azon belül a gyümölcskertészet továbbra is nagyon érdekelt. Akár Oroszországban, akár Ukrajnában, akár Bulgáriában voltam, megfigyeltem, hogy mit csinálnak ott a kertészetben. Itthon is jó baráti kapcsolatot építettem ki a természettudományi karok néhány oktatójával. Lyukasórákon összejártunk teázni. Már az 1960-as évek elején tudtam az éghajlatváltozásokról folytatott vitákról és megfigyelésekről. Láttam a különbséget Bulgária és Hazánk éghajlata és növényzete között. Közben én is, mint több magyar egyetemi kartársam, kertet vásároltunk és kikapcsolódásként kertészkedtünk. Nem akartunk sem meggazdagodni, sem szakmai elismerést szerezni, de saját munkánkban, kertünk helyi körülményei között sikeresek akartunk lenni.

A mezőgazdaságban általában, a kertészetben pedig különösen nagyon sok függ a helyi körülményektől és adottságoktól. A hivatalosan elfogadott törekvések vagy a tekintélyes tudományos intézmények általánosan elfogadott tételei nem biztos, hogy a mi körülményeink között is helyesek és nem csak a mi körülményeink között, hanem több más helyen sem igazak. A helyi szinten folytatott tömeges gyakorlat ellenőrzi, kiigazítja és tovább is fejleszti a korábban elfogadott gyakorlatot és elméletet. Ez így van normális körülmények között.

Sajnos a „piacgazdaságnak” nevezett mai viszonyok között, amikor az eredeti kifejezések gyakran nem felelnek meg annak a fogalomnak, amit korábban jelentettek, az ún. versenyszférával való megfontolatlan kapcsolat zavart okozhat. Ezt a kérdést azonban most nem vizsgáljuk, csak később. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy ha tényleg csak családi fogyasztásra és a magunk alkotói képességeinek kibontakozására termesztünk jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt, kellemetlen meglepetés nem érhet bennünket.

Természetesen kerülnünk kell a hitelintézeteket és a bankokat. Elég megoldandó feladatot ad az éghajlat felmelegedése a hozzá kapcsolódó jelenségekkel. A melegebb éghajlat miatt a növények jelentős része több csapadékot igényel. A gyorsabb tavaszi hóolvadás váratlan áradást, árvizet, belvizet okozhat és okoz is ténylegesen. Az így megnövekedett vízmennyiségre valóban szükség van, csak nem akkor, amikor megjelenik. Ezeknek a víztömegeknek az elvezetése nem jelent megoldást, sőt helytelen.

Tervszerű vízgazdálkodásra, víztárolók, mesterséges tavak építésére van szükség. A vizet öntözésre, vízerőművek építésére kell használni ott és akkor, ahol és amikor a társadalmi termelés megköveteli. A tervszerűtlen konkurenciára, az esztelen versenyre alapozott termelés semmi jóra nem vezet. Ennek megfelelően kell alakítani a tulajdonviszonyokat és a társadalom irányítását.

A politikusok helyett a döntéseket a termelési folyamatban ténylegesen résztvevő dolgozókból és szakemberekből álló bizottságokra kell bízni. A bizottságok tagjai felelősek a választóiknak és bármikor visszahívhatóknak kell lenniük. A visszahívás becsületes munka mellett ne jelentsen bukást, ne jelentsen többet, mint hogy a választók a konkrét feladatra képzettebb szakembert keresnek. Ezek az elvek csak kezdetben okoznának nehézségeket és nem többet, mint amennyi így is van. Később az egész irányítási mechanizmus bejáratódna és igazolná magát.

Jakócs Dániel

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.